Harmadik nap

Vagy a második? Teljesen összefolynak a napok, fogalmam sincs szerda van-e vagy csütörtök. Esetleg péntek? Az biztos, hogy május elseje (éljen!).

Tegnap teljesen kiütöttük magunkat, így este csak röviden jelentkeztünk. Délelőtt szabadprogram volt. Mi Maszattal az intézetben voltunk, Joaotól kértünk mindenféle segítséget. Azt hiszem Maszat most kezd rájönni a nyelvek közötti különbségekre. Én otthon próbáltam angolul tanítani, de tőlem nem fogadja el ("az nem fish, az halatta!"). Viszont Joaonak tegnap hosszasan mutogatott tárgyakat amiket ismer (kréta, ceruza, stb), és tőle kérdezte, hogy azokat hogy hívják.

Délben ebéd a menzán ("lecsós" kalamári, töltött palacsinta, salátákkal, és az elmaradhatatlan sült krumpli), aztán Olimpia jött értünk, hogy megmutassa a lakását. Jutka írt a lakásról. Nekem az volt a legzavaróbb, hogy az előző lakó dohányzott, és a bútorok nagyon beitták a füstot. Maga a lakás nem rossz. Ha legalább egy évre keresnénk, akkor azt mondanám, hogy szóba sem jöhet, de három hónapra talán megfelelne. 2 szoba plusz nappali, talán 70 nm lehet. A nappali kicsit kicsi, viszont a szobák normális méretűek. Nekem a lakás környéke is tetszik. Egy kis városközpont van a közelben, üzletekkel, éttermekkel, stb. Kényelmes távolságra találtunk szupermarketet, hentest, friss halast, pékséget, zöldségest, sok-sok kávézót és éttermet. A ház amiben a lakás van csak négy emeletes (azt hiszem), viszont 10 emeletesekkel van körülvéve. Sajnos tényleg egy kicsit lakótelep hangulata van, bár láthatóan itt a középosztály lakik, és a környék sem csak egy alvóváros, hanem megvan a saját élete. Nem túl messze van egy park, ami nem rossz csak egy kicsit kopár. Vannak benne játékok. A város központjában is van egy nagyobb park, de az főleg busszal megközelíthető. Ami még a lakás mellett szól. hogy olcsó és a tulajok (egy középkorú házaspár) nagyon rendesnek tünnek.

Késő délután mentünk megnézni egy másik lakást, ami helyi vonattal egy megállónyira van az előzőtől. Kicsit sétáltunk a környéken, és nem igazán tetszett amit láttunk. Ez már igazi lakótelep volt, saját élet nélküli alvóváros. Az ingatlanügynökségnél kellett volna találkoznunk a tulajjal, de 20 perc késés után sem futott be, így otthagytuk.

Este nyolc után értünk haza két holtfáradt gyerekkel. Este még próbáltam telefonálgatni lakásügyben, de vagy nem tudnak angolul, vagy bútorozatlan a lakás, vagy nem akarják 4 hónapra kiadni.

Ma pihenés és semmittevés a program, tehát ne számítsatok este eseménydús beszámolóra.

Jutka írt Maszat dühkitöréseiről. Borzasztó hisztiket tud produkálni. Tegnap például egy pénzbedobós kisautóból nem akart kiszállni. Végül kiszedtem és oriási jelenet lett a vége. Fél órán keresztül (nem túlzás) zengett a park és minden járókelő őt vigasztalta. Végül akkor nyugodott le, amikor megmostam a korábban vásárolt epret, és elkezdtük enni. Hanem amikor elfogyott az eper, visszament pontosan oda, ahol korábban hisztizett, és pontosan ott folytatta, ahol abbahagyta: ismét orkaszakadtából ordítani kezdett. Aztán elfáradt és vége lett. Én szívem szerint már visszavittem volna a kisautóhoz, de Jutka mondta hogy ne tegyem. Persze igaza volt, de teljesen tehetetlennek érzem magam ilyenkor. Tudom ez részben magyarázható a megváltozott körülményekkel járó stresszel is, de otthon is tudott ilyet produkálni, pl amikor ki akartuk kapcsolni a tévét. Itt most nincs tévénk és én hajlok afelé, hogy ne is legyen.

Ma reggel majdnem 10-ig aludtak a gyerekek. Most itt ülök a kertben, Maszat motorozik. Picuri a székében üldögél és tüsszög.