2008. április 30., szerda

A nagy lakás keresés

Ma nekivágtunk délben lakást keresni. Az első Csaba főnökének az unokatesójáé. Nem rossz hely, jó áron is van. A lakás lehetne kicsit barátságosabb, de nem reménytelen. Én egy kicsit csalódott voltam, de hát sajna itt nagyon drágák a lakások, főleg 3 hónapra nehéz lakást találni. Lakás néző után nagyot sétáltunk mivel volt 5 óránk a következő lakásig. Találtunk jó parkot, majd rakok fel képet, meg helyes cukrászdákat. Maszat bemutatta, hogy kell nagyot hisztizni. Minden kisautóba be kell ülni, tudjátok ami még zenélne is ha bedobnánk pénzt, de ezt szerencsére Maszat még nem tudja. A második lakás már elég rossz környéken volt. Várni kellett a tulajra, 20 perc után ott is hagytuk, mondván arra a környékre nem szívesen mennénk. Itthon Csaba telefonálgatot még lakás ügyben, de nem járt sikerrel. Viszont az kiderült, hogy a tegnapi vásárláskor az új telefonja töltöjét is elhagytuk, így megint nincs telefonom, azt használja a Csaba. Mért nem ugyan olyan minden nokia töltő?
Alicet szerintem holnap kicsit megünnepeljük. Azt kitaláltam, hogy szegény addig csak tejet kap enni, amíg nem lesz mosógépünk.
Képeket holnap rakok fel.

A=0,5

Boldog feledik szülinapot Alice-nak! Tudom, hogy nem ma van, de hát nem is holnap... Hajrá hozzátáplálás;)

Örülök, hogy rendben megérkeztetek, és túléltétek az első napokat is! Na meg annak is, hogy irogattok ide!!!
Remélem, hogy jó volt a mai lakás, amit megnéztetek, de ha nem, akkor tényleg meg kell Maszatot tanítani lépcsőzni!

Éljen május elseje!

2008. április 29., kedd

Első nap Lisszabonban

Sziasztok! Remélem mindenki jól van. Első nap eltelt. Tegnap ott hagytam abba, hogy Maszat hullafáradtan aludt el. Ezt kompenzálandó, ma reggel 10-ig aludt (otthoni idő szerint 11). Jutka szegény addig nem mert lejönni, mert félt, hogy M felébred és elindul a lépcsőn. De a lépcső-parát mér ismeritek (Jutka épp mondja "Maszat nehogy elinduljon lefelé"), szóval tudjátok miről beszélek.

Tegnap elindulás előtt még volt egy-két kaland, amiről nem számoltunk még be. 12 körül megjelent a közterület-felügyelet, mert valaki bejelentette nekik, hogy a konténerünk környéke tele van szeméttel. Kaptunk 10e Ft büntetést, mert nem kértünk közterület-foglalási engedélyt. Aztán a reptéren volt 10 kiló feleslegünk, amit hosszas telefonálgatással tudott csak a csekkolós hölgy elrendezni. Jó tanács kisgyerekkel utazóknak: a kézipoggyász összeállításánál gondoljatok arra, hogy a gyerekeket is le kell majd cipelnetek a gépről.

Visszatérve a mai napra, reggel lustálkodtunk, majd ebéd az intézet menzáján. A portugál kaja nekem nagyon ízlik, de a legjobban az itteni sültkrumplit szeretem. Maszat sem tudja abbahagyni. Délután elindultunk egy plázába, hogy szerezzünk magunknak helyi mobiltelefont. Közben felfedeztünk egy parkot itt a lakásunk közelében. A mobiltelefon beszerzése nem volt éppen egyszerű, de megoldottuk. A telefon megmaradás törvénye viszont ránk is lesújtott, és a Jutka otthoni SIM kártyáját sikerült elveszítenünk. Arra tehát ne küldjetek üzeneteket. A plázában vacsoráztunk (sültkrumpli), Maszat jót játszott egy afrikai kisfiúval, a metróban meg egy fiatal srácot tanított magyarul ("az kumpli", "az pátisz").

OK majd még jelentkezünk. Puszi mindenkinek.

2008. április 28., hétfő

Talán kis nyugi

Mint Csaba írta, megjöttünk. Ide is hoztuk a rossz időt. Tegnap 30 fok volt, most 17. Jó azért nem olyan rossz az. Nagyon fura, hogy délben még a Zsófival beszélgettem a parkban, most meg itt vagyunk. Zsófi bocs, elfelejtettem megadni neked Maszat zenebölcsiét. Itt jutott eszembe. Kriszta, neked meg a hálózsákot felejtettem odaadni,pedig ott voltál délelött. A lakás átadás rendben lement, ezen is túlvagyunk szerencsére. Most egy nagyon nagy alvásra vágyok!!! A gyerekeknek még nincs matraca, így egy-egy takarón alszanak. Kiváncsi vagyok Maszat hol fog kikötni, otthon komoly távokat megtett mikor a matracon aludt elvileg. Gyakorlatilag a parkettán.
Na megyek is. Puszi nekktem már Lisboából.

Megérkeztünk

OK, mivel a gugli megsem oly okos mint gondoltam, megpróbálok ékezetekkel.
Megérkeztünk. Mindenki hulla. A lelkesítő jó hírekre még attól tartok várni kell. Most még az a legfontosabb, hogy végre otthagytuk a pesti káoszt, és egy kicsit pihizhetünk. Itt ülök a nappalinkban, Jutka még fenn a gyereknél. Maszat kibukott ma kétszer -- egyszer a repülőn leszállás közben, egyszer itt vacsora után. Szegény nem érti mi történik. Heteken keresztül fokozatosan ürült a lakás, és a végén már leülni sem tudott. Biztos szar érzés lehet egy 2+1/2 évesnek. Picuri meg még ennyit sem ért a dologból ezért őt nem izgatja.

Nem tud valaki egy kiadó lakást Lisszabonban?

2008. április 27., vasárnap

Utó-búcsú-vacsi

Ma délután tervbe volt véve egy utolsó parkozás Jutkáékkal. Meg is történt, most nem tett keresztbe az idő. Volt motorozás, rollerezés, hintázás, homokozás, alma-banán-perec-kiflievés is. Negyed nyolc körül elindultunk Zsuzsiékkal haza, Csabáék és Lorettáék még maradtak. Zsuzsiék elkísértek minket, mert mi lettünk Panni pelenkabeszállítói.:-) Aztán Panni fel szeretett volna jönni, így hát felhívtuk őket vacsizni. Alighogy felértünk, jött Jutka a beígért hálózsákért, merthogy már takarójuk sincs... És akkor felhívtuk őket is:) Így jó kis társaság kerekedett a vacsihoz. Minden volt itthon kivéve egy kis kenyeret, na meg sört:)
Gyors terítés, addig a társaság nagy része gyereket szórakoztatott, illetve szórakoztatták ők egymást is.
A vacsi jól sikerült, közben még befutottak és elfutottak néhányan, és megállás nélkül csörgött Jutka mobilja... Aki a végén a kikapcsolással fenyegetőzött, de csak nem tette meg...

És akkor néhány kép:
Holnap délelőtt még úgyis találkozunk!:)
Benedek becsomagolta a bőröndjét, útleveleket ellenőriztük, reggel kilenckor átmegyünk hozzátok és indulhatunk. Mert akkor minket is visztek, ugye? ... vagy nem?

2008. április 25., péntek

Maradunk!

Nagyon köszönjük a szép búcsúztatást. Oly szép volt, hogy elhatároztuk el se megyünk. Viszlát hétfőn zenebölcsin. Ja, és kéne egy jó albérlet a közelben.

Egy nagy-nagy KÖSZI

Sziasztok mamákok és papákok, és persze Samu barátai!

Köszi mindenkinek,
- hogy eljöttetek
- a fantasztikus ajándékokat (a motort és a Vakondos könyvet már be is vetették, a többi majd holnap kerül sorra...)
- a jó hangulatot - a park sajnos nagyon hűvösre sikerült minden értelemben, de utána! Jól kitombolták magunkat a kiskorúak. Azt hiszem, ma senkinek sem volt gond az altatással.
- és mindenkinek, aki elviselte a nyúzásokat és benne volt a könyvcsinálásban! Szerintem megérte!
- special thanks to Zsófi, aki partner volt a virrasztásban! teszel majd fel képet?
Na, ez már tényleg olyan lett, mint egy Oscar-díj átadásos beszéd, gyorsan abbahagyom.
Ezt a játszóházat megjegyezzük magunknak.
mindenkit puszilunk:

Flóra, Samu és a többiek

PS: Miért nem mondtátok, hogy milyen ízetlen lett a rizstorta? Brrrr... :-)

Búcsú-szülinap

Ma délután-este tömeges kivonulást szerveztünk a címbeli Szent István Parkba. Az időjárás sajnos nem úgy gondolta, ahogy mi, így egy idő után feladtuk a harcot és átvonultunk, szintén tömegesen, a közeli játszóházba, ahol rövid idő alatt átvettük az egyeduralmat.
Egy ideig hagytuk a gyerekeket tombolni, majd összegyültünk a leghátsó részen, és Flóra átadta Jutkáéknak a búcsúkönyvet, amit először Maszat és Benedek,
később csak Benedek segített kibontani:Jutka közelről,Csaba távolabbról nézegette a könyvet:Aztán Samu is megkapta az ajándékait, a "szokásos" 1 éveseknek járó kismotor láthatóan tetszett neki:De azért jobban érdekelte a lépcső, mint ahogy a többieket is a hatalmas ugrálóvár, labirintus, csúszda. Na meg a fincsi torta és pogácsák!
Szép lassan az apukák is befutottak, akik aztán a kölykökre fogva a dolgot, szintén jót ugráltak...

Jó volt, azt hiszem ma este se gyereket, se felnőttet nem kell majd altatni. Az időjárás meg úgyse tud kibabrálni velünk,ha mi jól akarjuk érezni magunkat, akkor...

Végül két kép az utazókról:



Elindultunk!

Kedves Jutka, Csaba, Maszat és Alice!

Ez itt a későbbi hozzászólásaink hűlt helye...

Töltsétek fel minél gyakrabban, mi történik veletek Lisszabonban, Perthben vagy máshol, mi is igyekszünk beszámolni családjaink hazai történéseiről.

Képeket is kérünk!