2008. december 31., szerda
2008. december 29., hétfő
MEGKAPTUK A CSOMAGOT!!! NAGYON KÖSZÖNJÜK!!!
Ma végre megjött a csomag! Sajnos a Maci kávé kiszóródott, de egy kis takarítás után minden nagyon szép és jó! A rajzot és a matricákat ki is tettük a falra.
Nagyon köszönjük!!!!!!!!!
Nagyon köszönjük!!!!!!!!!
2008. december 27., szombat
Canberra
December 11-18 között Ausztrália fővárosában Canberrában jártunk. Én 96-tól 99-ig éltem Canberrában, az Ausztrál Nemzeti Egyetemen voltam doktorandusz. Azóta amikor tehetem visszatérek, mert még mindig elég sok barátom van ott.
Canberra alapvetően kisváros, lakosságát tekintve kb Debrecen méretű. Van egy nagyon kompakt kis városmagja, a külvárosokat pedig földszintes családi házak alkotják, nagyon szellősen elhelyezve. A város közepén van egy mesterséges tó, amit egy kis patak felduzzasztásával hoztak létre. Az alábbi kép Canberrát ábrázolja madártávlatból. A kép baloldalán középen látható az ausztrál parlament épülete az ausztrál zászlóval a tetején.
Mint írtam, Canberrában még mindig elég sok egykori egyetemi ismerősöm él. Ráadásul mindannyiunknak egy időben jutott eszünkbe a családalapítás, így mindenhol volt egy 2-3 éves gyerek. Benjámin nagyon élvezte, hogy ismét gyerekek között van. Egy volt lakótársamnál James-nél laktunk. Neki is van családja, a kislányuk Tara 3 éves volt júliusban. Benjáminnal nagyon összebarátkoztak.
Canberrába 11-én csütörtökön éjjel érkeztünk. Az időjárással sehol sincs szerencsénk. Perthben szerdán még szakadt az eső (ami decemberben nagyon szokatlan), és csütörtöktől kezdődött a jó idő. Canberrában viszont csütörtökig volt napos idő, pénteken pedig egész nap esett. A pénteki napot én az egyetemen töltöttem. A volt kollégáim meghívtak ebédelni, utána pedig tartottam egy előadást. Jutkáék a gyerekekkel ezalatt Tara óvodájában voltak karácsonyi ünnepségen. Én csak a végére értem oda, állítólag a gyerekek nagyon élvezték. Itt nem volt mikulás, túl sok a nem keresztény gyerek, ráadásul az óvónők szerint a gyerekek megijednek a mikulástól. Mint a korábbi posztban írtam, ez igaz.
Volt viszont arcfestés. Benjámin ragaszkodott hozzá, hogy ő elefántot kér az arcára, a nő pedig hősiesen megpróbálta. Ez lett az eredmény.
Jameséknél a gyerekek nagyon jól érezték magukat, főleg mert a lakás tele volt játékkal, és ezek a játékok újak voltak. Ha lehetett, a gyerekek együtt ettek egy kis asztalnál.
Együtt pisiltek.
A teraszon pedig nagyot lehetett játszani.
És végre kádban fürödtek. Nálunk ugyanis csak egy műanyag lavór van.
Benjámin és Tara nagyon összebarátkoztak a nyelvi nehézségek ellenére. A kép a tóparton készült szombat délután. A gyerek öltözéke mutatja, hogy mennyire hűvös volt (jó tudom, még mindig sokkal melegebb mint otthon, csak közben dühítő volt, hogy Perthben 30 fok körül járt a hőmérséklet).
Canberrában elég sokat programoztunk. Béreltünk egy autót, így tudtunk mindenfelé menni. Több vacsorameghívásnak is eleget tettünk. Szombaton a volt témavezetőmnél Mike-nál voltunk, vasárnap egy volt diáktársamnál Julie-nál, aki egy berlini kitérő után ismét az egyetemen dolgozik és van egy 3 éves lánya. Kedden pedig volt irodatársam Zoltán Bacskai (ejtsd: Bákszkáj) és családja (két gyerek 1/2 és 2+1/2 évesek) láttak minket vendégül. Zoltán magyar neve ellenére Papua-Új Guineán született és egy szót sem beszél magyarul. Az apja persze magyar. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték, hogy mindenhol gyerektársaság, és persze mindenhol ki lehetett próbálni egy rakás új ismeretlen játékot.
A kedden én ismét az egyetemen voltam, Jutkáék pedig elvitték a gyerekeket az állatkertbe. A látogatás egy részére kaptak egy kisérőt is egy malac személyében.
Állatkert után pedig értem jöttek az egyetemre. Íme néhány kép a kampuszról.
Szerdán egy közeli nemzeti parkban voltunk, ahol sok-sok állatot lehetett látni. A koalák sajnos elbújtak, de azért láttunk egy emut
és sok-sok kengurut.
Csütörtökön délelőtt egy makettvárosba mentünk. Főleg angol épületek makettjei vannak kiállítva, de a nemzetközi részen más országok is láthatók.
Köztük Magyarország.
Csütörtök este jöttünk vissza Perthbe egy Adelaide-i átszállással. A gyerekek nagyon élvezték az utazást, Benjámin még napokkal később is emlegette, hogy menjünk vissza Canberrába.
Canberra alapvetően kisváros, lakosságát tekintve kb Debrecen méretű. Van egy nagyon kompakt kis városmagja, a külvárosokat pedig földszintes családi házak alkotják, nagyon szellősen elhelyezve. A város közepén van egy mesterséges tó, amit egy kis patak felduzzasztásával hoztak létre. Az alábbi kép Canberrát ábrázolja madártávlatból. A kép baloldalán középen látható az ausztrál parlament épülete az ausztrál zászlóval a tetején.
Mint írtam, Canberrában még mindig elég sok egykori egyetemi ismerősöm él. Ráadásul mindannyiunknak egy időben jutott eszünkbe a családalapítás, így mindenhol volt egy 2-3 éves gyerek. Benjámin nagyon élvezte, hogy ismét gyerekek között van. Egy volt lakótársamnál James-nél laktunk. Neki is van családja, a kislányuk Tara 3 éves volt júliusban. Benjáminnal nagyon összebarátkoztak.Canberrába 11-én csütörtökön éjjel érkeztünk. Az időjárással sehol sincs szerencsénk. Perthben szerdán még szakadt az eső (ami decemberben nagyon szokatlan), és csütörtöktől kezdődött a jó idő. Canberrában viszont csütörtökig volt napos idő, pénteken pedig egész nap esett. A pénteki napot én az egyetemen töltöttem. A volt kollégáim meghívtak ebédelni, utána pedig tartottam egy előadást. Jutkáék a gyerekekkel ezalatt Tara óvodájában voltak karácsonyi ünnepségen. Én csak a végére értem oda, állítólag a gyerekek nagyon élvezték. Itt nem volt mikulás, túl sok a nem keresztény gyerek, ráadásul az óvónők szerint a gyerekek megijednek a mikulástól. Mint a korábbi posztban írtam, ez igaz.
Volt viszont arcfestés. Benjámin ragaszkodott hozzá, hogy ő elefántot kér az arcára, a nő pedig hősiesen megpróbálta. Ez lett az eredmény.
Jameséknél a gyerekek nagyon jól érezték magukat, főleg mert a lakás tele volt játékkal, és ezek a játékok újak voltak. Ha lehetett, a gyerekek együtt ettek egy kis asztalnál.
Együtt pisiltek.
A teraszon pedig nagyot lehetett játszani.
És végre kádban fürödtek. Nálunk ugyanis csak egy műanyag lavór van.
Benjámin és Tara nagyon összebarátkoztak a nyelvi nehézségek ellenére. A kép a tóparton készült szombat délután. A gyerek öltözéke mutatja, hogy mennyire hűvös volt (jó tudom, még mindig sokkal melegebb mint otthon, csak közben dühítő volt, hogy Perthben 30 fok körül járt a hőmérséklet).
Canberrában elég sokat programoztunk. Béreltünk egy autót, így tudtunk mindenfelé menni. Több vacsorameghívásnak is eleget tettünk. Szombaton a volt témavezetőmnél Mike-nál voltunk, vasárnap egy volt diáktársamnál Julie-nál, aki egy berlini kitérő után ismét az egyetemen dolgozik és van egy 3 éves lánya. Kedden pedig volt irodatársam Zoltán Bacskai (ejtsd: Bákszkáj) és családja (két gyerek 1/2 és 2+1/2 évesek) láttak minket vendégül. Zoltán magyar neve ellenére Papua-Új Guineán született és egy szót sem beszél magyarul. Az apja persze magyar. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték, hogy mindenhol gyerektársaság, és persze mindenhol ki lehetett próbálni egy rakás új ismeretlen játékot.A kedden én ismét az egyetemen voltam, Jutkáék pedig elvitték a gyerekeket az állatkertbe. A látogatás egy részére kaptak egy kisérőt is egy malac személyében.
Állatkert után pedig értem jöttek az egyetemre. Íme néhány kép a kampuszról.
Szerdán egy közeli nemzeti parkban voltunk, ahol sok-sok állatot lehetett látni. A koalák sajnos elbújtak, de azért láttunk egy emut
és sok-sok kengurut.
Csütörtökön délelőtt egy makettvárosba mentünk. Főleg angol épületek makettjei vannak kiállítva, de a nemzetközi részen más országok is láthatók.
Köztük Magyarország.
Csütörtök este jöttünk vissza Perthbe egy Adelaide-i átszállással. A gyerekek nagyon élvezték az utazást, Benjámin még napokkal később is emlegette, hogy menjünk vissza Canberrába.
Karácsony I
Sziasztok! Jó régen jelentkeztünk. Közben voltunk Canberrában, meg karácsony is volt. Ígérem mindenről beszámolunk.
A Montessori játszóházban, ahová Jutka és Benjámin jár, 10-én volt a karácsonyi ünnepség. A nap sajnos nem jól indult, mert reggel ömlött az eső, és még az is felmerült, hogy nem megyünk. Aztán mégis elindultunk, ami szerencse, mert a gyerekek nagyon élvezték az ünnepséget. Aznap kivételesen mind a négyen elmentünk.
A nap énekléssel kezdődött. Aztán érkezett a Mikulás, és kiosztotta az ajándékokat. A szülőknek kellett gondoskodni róla, hogy minden gyerek kapjon valamit, kb 5-10 dollár értékben. Benjámin Bob mesteres kirakóst kapott.
Alice is kapott, de már nem tudom mit. Majd Jutka megírja kommentben.
Egyébként a Mikulástól a gyerekek egy része megijedt, és hangosan sírni kezdett. Az ajándékosztás utás a szokásos tízórai következett.
A nap fénypontja az állatsimogatás volt. Kis háziállatokat hoztak amiket meg lehetett simogatni és etetni. A gyerekek nagyon élvezték. Ez, úgy látszik, gyakori gyerekprogram. Voltunk decemberben Subiacoban egy utcafeszrtiválon, ahol szinten volt hasonló állatsimogatás.
A Montessori játszóházban, ahová Jutka és Benjámin jár, 10-én volt a karácsonyi ünnepség. A nap sajnos nem jól indult, mert reggel ömlött az eső, és még az is felmerült, hogy nem megyünk. Aztán mégis elindultunk, ami szerencse, mert a gyerekek nagyon élvezték az ünnepséget. Aznap kivételesen mind a négyen elmentünk.
A nap énekléssel kezdődött. Aztán érkezett a Mikulás, és kiosztotta az ajándékokat. A szülőknek kellett gondoskodni róla, hogy minden gyerek kapjon valamit, kb 5-10 dollár értékben. Benjámin Bob mesteres kirakóst kapott.
Alice is kapott, de már nem tudom mit. Majd Jutka megírja kommentben.
Egyébként a Mikulástól a gyerekek egy része megijedt, és hangosan sírni kezdett. Az ajándékosztás utás a szokásos tízórai következett.
A nap fénypontja az állatsimogatás volt. Kis háziállatokat hoztak amiket meg lehetett simogatni és etetni. A gyerekek nagyon élvezték. Ez, úgy látszik, gyakori gyerekprogram. Voltunk decemberben Subiacoban egy utcafeszrtiválon, ahol szinten volt hasonló állatsimogatás.
2008. december 22., hétfő
A napi híreket a kétéves gyerekek is követik
Miközben Pannival reggeliztem és vártuk Marcsit, elméséltem neki, hogy hogy lesz ma. Jön Marcsi, én elmegyek dolgozni és ő addig Marcsival fog játszani. Erre Panni: "De Marcsi még nem van itt!" (Sajnos nem hiszi el nekünk, hogy a "nem van"-t úgy kell mondani, hogy "nincs".) Majd elgondolkodott és megkérdezte: "Marcsi sztrájkol?".
2008. december 10., szerda
Canberra
Holnap elutazunk egy hétre Canberrába, így 10 óra lesz már a különbség Pesthez képest.
MEGINT RÖVID A HAJAM :)
MEGINT RÖVID A HAJAM :)
2008. december 8., hétfő
Ott
Kaptam egy kis kimenőt, így eljöttem egy kávézóba blogozni.
Maszat kapott egy papírsárkányt még a születésnapjára. Itt nagyon jól lehet sárkányozni, tér is és szél is van hozzá.
Ebbe a fantasztikus nagy játszótérre már többször is elmentünk. 20 perc biciklivel és fantasztikus. Mindkét gyerek talál magának való játékot.
Két hétig nem voltunk a közeli játszótéren, és megdöbbenve vettük észre, hogy teljesen átalakult.
Ilyen volt:
Ilyen lett:
A homokozót megszüntették, viszont Alicének nagyon jó lett. Végre egy olyan játszótér, ahol én is le tudok ülni kicsit, mert mindkét gyerek tud egyedül játszani.
Sok utcafesztivál van itt, most hogy hivatalosan is nyár van :)
Ez Frementalban volt. A helyi szervezetek volnultak fel, köztük a könyvtár, Maszat uszodája, ovisok...
Maszat jár úszni, pontosabban vizifoglalkozásra. Csaba viszi. Mostanában mi is elmegyünk velük Alicével és mi másik medencében vagyunk addig. Maszat nagyon élvezi, éneklés is van. Lassan vége lesz a turnusnak, és mehet a következő csoportba. Ez már komolyabb lesz, itt már nem leszünk vele a vízben. Ha elvállalják angol tudás nélkül, akkor januárban elviszem egy intenzívre, naponta. Itt nagyon híres az úszásoktatás.
Azért most is járunk szép helyeken. Ez nem messze van tőlünk, bár már ez is kocsis távolság. Nagyon szép mocsaras tó, rengeteg madárral.
Egy másik utcafesztiválon Subiacóban, volt állat etetés. Persze Maszatnak ki kellett próbálnia. Előszőr egy kiscsibét kapott, majd ez a tengeri malacot etette répával.
Sajnos itt már lassan nyári szünet van, így vége van a pilatesemnek és az ékszerkészító tanfolyamomnak is. Nagyon élveztem, majd Lisszabonba is kell ilyet keresni.
Az ezüst kollekció, amit csináltam:
(2 gyűrű, egy dupla medál)
(nyaklánc, fülbevaló, ami Maszat szerint a Sonjának való)
Alice elindult a kisautójával. Profin tolja vagy fel-le száll róla. A motorozás is megy már neki, de még leginkább csak a lakásban próbálgatja. Ő máshol is menne vele ha hagynánk.
Nagyon gyorsan megy az idő, lassan megyünk haza. Annyi mindent akartunk itt csinálni, nem tudom mi fér majd még bele az időbe.
Megpróbálok majd kicsit gyakrabban írni, de valahogy nem tudom behozni magam.
Maszat kapott egy papírsárkányt még a születésnapjára. Itt nagyon jól lehet sárkányozni, tér is és szél is van hozzá.
Ebbe a fantasztikus nagy játszótérre már többször is elmentünk. 20 perc biciklivel és fantasztikus. Mindkét gyerek talál magának való játékot.
Két hétig nem voltunk a közeli játszótéren, és megdöbbenve vettük észre, hogy teljesen átalakult.Ilyen volt:
Ilyen lett:
A homokozót megszüntették, viszont Alicének nagyon jó lett. Végre egy olyan játszótér, ahol én is le tudok ülni kicsit, mert mindkét gyerek tud egyedül játszani.
Sok utcafesztivál van itt, most hogy hivatalosan is nyár van :)
Ez Frementalban volt. A helyi szervezetek volnultak fel, köztük a könyvtár, Maszat uszodája, ovisok...
Maszat jár úszni, pontosabban vizifoglalkozásra. Csaba viszi. Mostanában mi is elmegyünk velük Alicével és mi másik medencében vagyunk addig. Maszat nagyon élvezi, éneklés is van. Lassan vége lesz a turnusnak, és mehet a következő csoportba. Ez már komolyabb lesz, itt már nem leszünk vele a vízben. Ha elvállalják angol tudás nélkül, akkor januárban elviszem egy intenzívre, naponta. Itt nagyon híres az úszásoktatás.
Azért most is járunk szép helyeken. Ez nem messze van tőlünk, bár már ez is kocsis távolság. Nagyon szép mocsaras tó, rengeteg madárral.
Egy másik utcafesztiválon Subiacóban, volt állat etetés. Persze Maszatnak ki kellett próbálnia. Előszőr egy kiscsibét kapott, majd ez a tengeri malacot etette répával.
Sajnos itt már lassan nyári szünet van, így vége van a pilatesemnek és az ékszerkészító tanfolyamomnak is. Nagyon élveztem, majd Lisszabonba is kell ilyet keresni.Az ezüst kollekció, amit csináltam:
(2 gyűrű, egy dupla medál)
(nyaklánc, fülbevaló, ami Maszat szerint a Sonjának való)Alice elindult a kisautójával. Profin tolja vagy fel-le száll róla. A motorozás is megy már neki, de még leginkább csak a lakásban próbálgatja. Ő máshol is menne vele ha hagynánk.
Nagyon gyorsan megy az idő, lassan megyünk haza. Annyi mindent akartunk itt csinálni, nem tudom mi fér majd még bele az időbe.
Megpróbálok majd kicsit gyakrabban írni, de valahogy nem tudom behozni magam.
2008. december 5., péntek
2008. december 4., csütörtök
2008. december 2., kedd
Egy Kruppos Bárány Krónikája
Sziasztok!
Nem ért minket váratlanul a bárányhímlő, mert már a fél ovis csoport és a R.Szonja is pöttyös volt, aki nem is a mi ovinkba jár. De hogy Samu első és elég ijesztő éjjeli kruppos rohama alatt lázasodjon és pöttyösödjön be, az azért szülőszivatásnak számít tőlük, nem?
Hannával már túl vagyunk a betegségen, már csak néhány apró sebecske van, ami nem száradt le. Nagyon ügyes nagylány volt, állati fegyelmezetten csinálta végig. Ha viszketett egy pötty, szólt és azonnal behintőporoztuk. Ma voltunk a doktornőnél, a csütörtöki ovis mikulás.bulira már mehet is.
A kruppos Samu jobban megijesztett minket, 3 éjjel is úgy köhögött, mint egy kutya, aki mindjárt megfullad. Szerencsére volt kúpunk, megúsztuk a kórházat, de aggasztó, hogy bármikor visszajöhet. Remélem, nem fog! A hideg levegőre nagyon jól reagált, a máskor túl meleg lakásunkat most lefagyasztottuk és egyfolytában meg a hidegpárásító.
Samunál még nem jöttek ki a bárány-pöttyök, de bármelyik nap kijöhetnek. Eredetileg azt javasolta a doktornő, hogy oltsuk is be, azzal enyhíthetjük egy kicsit, akkor is ha már lappang, de ahhoz makk-egészségesnek kell lennie, ez meg nem jött össze.
Szóval most várjuk a 2nd roundot, csak ez a szobafogság ne lenne, ezt én sem és ők sem bírják. Már látnánk mindenkit! Szerencsére a francia barátaink nem ijedtek meg tőlünk és itt voltak pár napig. Aki meg akarja kapni, kap ebédet is, várjuk szeretettel.
Köszi mindenkinek a sok bíztatást, erő-küldést, Flórának külön a sok hasznos tanácsot.
puszi, Flóra
Nem ért minket váratlanul a bárányhímlő, mert már a fél ovis csoport és a R.Szonja is pöttyös volt, aki nem is a mi ovinkba jár. De hogy Samu első és elég ijesztő éjjeli kruppos rohama alatt lázasodjon és pöttyösödjön be, az azért szülőszivatásnak számít tőlük, nem?
Hannával már túl vagyunk a betegségen, már csak néhány apró sebecske van, ami nem száradt le. Nagyon ügyes nagylány volt, állati fegyelmezetten csinálta végig. Ha viszketett egy pötty, szólt és azonnal behintőporoztuk. Ma voltunk a doktornőnél, a csütörtöki ovis mikulás.bulira már mehet is.
A kruppos Samu jobban megijesztett minket, 3 éjjel is úgy köhögött, mint egy kutya, aki mindjárt megfullad. Szerencsére volt kúpunk, megúsztuk a kórházat, de aggasztó, hogy bármikor visszajöhet. Remélem, nem fog! A hideg levegőre nagyon jól reagált, a máskor túl meleg lakásunkat most lefagyasztottuk és egyfolytában meg a hidegpárásító.
Samunál még nem jöttek ki a bárány-pöttyök, de bármelyik nap kijöhetnek. Eredetileg azt javasolta a doktornő, hogy oltsuk is be, azzal enyhíthetjük egy kicsit, akkor is ha már lappang, de ahhoz makk-egészségesnek kell lennie, ez meg nem jött össze.
Szóval most várjuk a 2nd roundot, csak ez a szobafogság ne lenne, ezt én sem és ők sem bírják. Már látnánk mindenkit! Szerencsére a francia barátaink nem ijedtek meg tőlünk és itt voltak pár napig. Aki meg akarja kapni, kap ebédet is, várjuk szeretettel.
Köszi mindenkinek a sok bíztatást, erő-küldést, Flórának külön a sok hasznos tanácsot.
puszi, Flóra
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)