Canberra alapvetően kisváros, lakosságát tekintve kb Debrecen méretű. Van egy nagyon kompakt kis városmagja, a külvárosokat pedig földszintes családi házak alkotják, nagyon szellősen elhelyezve. A város közepén van egy mesterséges tó, amit egy kis patak felduzzasztásával hoztak létre. Az alábbi kép Canberrát ábrázolja madártávlatból. A kép baloldalán középen látható az ausztrál parlament épülete az ausztrál zászlóval a tetején.
Mint írtam, Canberrában még mindig elég sok egykori egyetemi ismerősöm él. Ráadásul mindannyiunknak egy időben jutott eszünkbe a családalapítás, így mindenhol volt egy 2-3 éves gyerek. Benjámin nagyon élvezte, hogy ismét gyerekek között van. Egy volt lakótársamnál James-nél laktunk. Neki is van családja, a kislányuk Tara 3 éves volt júliusban. Benjáminnal nagyon összebarátkoztak.Canberrába 11-én csütörtökön éjjel érkeztünk. Az időjárással sehol sincs szerencsénk. Perthben szerdán még szakadt az eső (ami decemberben nagyon szokatlan), és csütörtöktől kezdődött a jó idő. Canberrában viszont csütörtökig volt napos idő, pénteken pedig egész nap esett. A pénteki napot én az egyetemen töltöttem. A volt kollégáim meghívtak ebédelni, utána pedig tartottam egy előadást. Jutkáék a gyerekekkel ezalatt Tara óvodájában voltak karácsonyi ünnepségen. Én csak a végére értem oda, állítólag a gyerekek nagyon élvezték. Itt nem volt mikulás, túl sok a nem keresztény gyerek, ráadásul az óvónők szerint a gyerekek megijednek a mikulástól. Mint a korábbi posztban írtam, ez igaz.
Volt viszont arcfestés. Benjámin ragaszkodott hozzá, hogy ő elefántot kér az arcára, a nő pedig hősiesen megpróbálta. Ez lett az eredmény.
Jameséknél a gyerekek nagyon jól érezték magukat, főleg mert a lakás tele volt játékkal, és ezek a játékok újak voltak. Ha lehetett, a gyerekek együtt ettek egy kis asztalnál.
Együtt pisiltek.
A teraszon pedig nagyot lehetett játszani.
És végre kádban fürödtek. Nálunk ugyanis csak egy műanyag lavór van.
Benjámin és Tara nagyon összebarátkoztak a nyelvi nehézségek ellenére. A kép a tóparton készült szombat délután. A gyerek öltözéke mutatja, hogy mennyire hűvös volt (jó tudom, még mindig sokkal melegebb mint otthon, csak közben dühítő volt, hogy Perthben 30 fok körül járt a hőmérséklet).
Canberrában elég sokat programoztunk. Béreltünk egy autót, így tudtunk mindenfelé menni. Több vacsorameghívásnak is eleget tettünk. Szombaton a volt témavezetőmnél Mike-nál voltunk, vasárnap egy volt diáktársamnál Julie-nál, aki egy berlini kitérő után ismét az egyetemen dolgozik és van egy 3 éves lánya. Kedden pedig volt irodatársam Zoltán Bacskai (ejtsd: Bákszkáj) és családja (két gyerek 1/2 és 2+1/2 évesek) láttak minket vendégül. Zoltán magyar neve ellenére Papua-Új Guineán született és egy szót sem beszél magyarul. Az apja persze magyar. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték, hogy mindenhol gyerektársaság, és persze mindenhol ki lehetett próbálni egy rakás új ismeretlen játékot.A kedden én ismét az egyetemen voltam, Jutkáék pedig elvitték a gyerekeket az állatkertbe. A látogatás egy részére kaptak egy kisérőt is egy malac személyében.
Állatkert után pedig értem jöttek az egyetemre. Íme néhány kép a kampuszról.
Szerdán egy közeli nemzeti parkban voltunk, ahol sok-sok állatot lehetett látni. A koalák sajnos elbújtak, de azért láttunk egy emut
és sok-sok kengurut.
Csütörtökön délelőtt egy makettvárosba mentünk. Főleg angol épületek makettjei vannak kiállítva, de a nemzetközi részen más országok is láthatók.
Köztük Magyarország.
Csütörtök este jöttünk vissza Perthbe egy Adelaide-i átszállással. A gyerekek nagyon élvezték az utazást, Benjámin még napokkal később is emlegette, hogy menjünk vissza Canberrába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése