Mátra

Mi meg a Mátrában voltunk május 1-4 között. Mátraszentimrén (tudtátok, hogy Magyarország legmagasabban fekvő lakott települése?) laktunk egy panzióban. Házinéni főzött ránk, Zsuzsi szokás szerint panaszkodott az ágy minőségére-puhaságára, de Peti szerencséjére nem volt elég hely a szobában, hogy a földre lehessen leköltözni az ágyról (ami máskor történni szokott hasonló helyzetekben).

Sokat kirándultunk, Panni teljesen jól bírná a túrázást, de nem tudja egy irányba koncentrálni a mozgását, így haladni csak úgy lehetett, ha szinte végig Peti vitte őt a nyakában. (Hol van már Jutkáék jó kis háti hordozója...) Voltunk Galyatetőn, Kékestetőn; Panni szerint a "hegytető" szónak semmi értelme, úgyhogy ő mindig "háztető"-nek mondta. Keverte továbbá a "kereszt" szót (a turistajelzés volt a kék kereszt) a "paraszt" szóval. Felmerül a kérdés, hogy honnan ismer földmíveseket. A szót a sakkból ismeri, mert nagypapájával "szokott" sakkozni... :-) ami egyelőre azt jelenti, hogy felismeri a bábukat, és vagy a táblán, vagy egy cipősdobozban helyezi el őket.
Szóval a kék paraszt jelzést követtük a kiránduláson, amint az - éles szeműeknek - a második képen látható.

Jó volt, na.

Zsuzsi, Peti