2009. január 27., kedd
Miska fotos
Egy ket kep a nalunk toltott tegnap delutanrol. Ahogy Miska latja a gep mogul. Kicsit meg tanulnia kell a komponalast, de kezdetnek nem rossz. Foleg a kedves anyukakrol keszitett kepek tetszenek :-)
2009. január 20., kedd
2009. január 2., péntek
Életképek 2008
.jpg)
2008. december 31., szerda
2008. december 29., hétfő
MEGKAPTUK A CSOMAGOT!!! NAGYON KÖSZÖNJÜK!!!
Ma végre megjött a csomag! Sajnos a Maci kávé kiszóródott, de egy kis takarítás után minden nagyon szép és jó! A rajzot és a matricákat ki is tettük a falra.
Nagyon köszönjük!!!!!!!!!
Nagyon köszönjük!!!!!!!!!
2008. december 27., szombat
Canberra
December 11-18 között Ausztrália fővárosában Canberrában jártunk. Én 96-tól 99-ig éltem Canberrában, az Ausztrál Nemzeti Egyetemen voltam doktorandusz. Azóta amikor tehetem visszatérek, mert még mindig elég sok barátom van ott.
Canberra alapvetően kisváros, lakosságát tekintve kb Debrecen méretű. Van egy nagyon kompakt kis városmagja, a külvárosokat pedig földszintes családi házak alkotják, nagyon szellősen elhelyezve. A város közepén van egy mesterséges tó, amit egy kis patak felduzzasztásával hoztak létre. Az alábbi kép Canberrát ábrázolja madártávlatból. A kép baloldalán középen látható az ausztrál parlament épülete az ausztrál zászlóval a tetején.
Mint írtam, Canberrában még mindig elég sok egykori egyetemi ismerősöm él. Ráadásul mindannyiunknak egy időben jutott eszünkbe a családalapítás, így mindenhol volt egy 2-3 éves gyerek. Benjámin nagyon élvezte, hogy ismét gyerekek között van. Egy volt lakótársamnál James-nél laktunk. Neki is van családja, a kislányuk Tara 3 éves volt júliusban. Benjáminnal nagyon összebarátkoztak.
Canberrába 11-én csütörtökön éjjel érkeztünk. Az időjárással sehol sincs szerencsénk. Perthben szerdán még szakadt az eső (ami decemberben nagyon szokatlan), és csütörtöktől kezdődött a jó idő. Canberrában viszont csütörtökig volt napos idő, pénteken pedig egész nap esett. A pénteki napot én az egyetemen töltöttem. A volt kollégáim meghívtak ebédelni, utána pedig tartottam egy előadást. Jutkáék a gyerekekkel ezalatt Tara óvodájában voltak karácsonyi ünnepségen. Én csak a végére értem oda, állítólag a gyerekek nagyon élvezték. Itt nem volt mikulás, túl sok a nem keresztény gyerek, ráadásul az óvónők szerint a gyerekek megijednek a mikulástól. Mint a korábbi posztban írtam, ez igaz.
Volt viszont arcfestés. Benjámin ragaszkodott hozzá, hogy ő elefántot kér az arcára, a nő pedig hősiesen megpróbálta. Ez lett az eredmény.
Jameséknél a gyerekek nagyon jól érezték magukat, főleg mert a lakás tele volt játékkal, és ezek a játékok újak voltak. Ha lehetett, a gyerekek együtt ettek egy kis asztalnál.
Együtt pisiltek.
A teraszon pedig nagyot lehetett játszani.
És végre kádban fürödtek. Nálunk ugyanis csak egy műanyag lavór van.
Benjámin és Tara nagyon összebarátkoztak a nyelvi nehézségek ellenére. A kép a tóparton készült szombat délután. A gyerek öltözéke mutatja, hogy mennyire hűvös volt (jó tudom, még mindig sokkal melegebb mint otthon, csak közben dühítő volt, hogy Perthben 30 fok körül járt a hőmérséklet).
Canberrában elég sokat programoztunk. Béreltünk egy autót, így tudtunk mindenfelé menni. Több vacsorameghívásnak is eleget tettünk. Szombaton a volt témavezetőmnél Mike-nál voltunk, vasárnap egy volt diáktársamnál Julie-nál, aki egy berlini kitérő után ismét az egyetemen dolgozik és van egy 3 éves lánya. Kedden pedig volt irodatársam Zoltán Bacskai (ejtsd: Bákszkáj) és családja (két gyerek 1/2 és 2+1/2 évesek) láttak minket vendégül. Zoltán magyar neve ellenére Papua-Új Guineán született és egy szót sem beszél magyarul. Az apja persze magyar. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték, hogy mindenhol gyerektársaság, és persze mindenhol ki lehetett próbálni egy rakás új ismeretlen játékot.
A kedden én ismét az egyetemen voltam, Jutkáék pedig elvitték a gyerekeket az állatkertbe. A látogatás egy részére kaptak egy kisérőt is egy malac személyében.
Állatkert után pedig értem jöttek az egyetemre. Íme néhány kép a kampuszról.
Szerdán egy közeli nemzeti parkban voltunk, ahol sok-sok állatot lehetett látni. A koalák sajnos elbújtak, de azért láttunk egy emut
és sok-sok kengurut.
Csütörtökön délelőtt egy makettvárosba mentünk. Főleg angol épületek makettjei vannak kiállítva, de a nemzetközi részen más országok is láthatók.
Köztük Magyarország.
Csütörtök este jöttünk vissza Perthbe egy Adelaide-i átszállással. A gyerekek nagyon élvezték az utazást, Benjámin még napokkal később is emlegette, hogy menjünk vissza Canberrába.
Canberra alapvetően kisváros, lakosságát tekintve kb Debrecen méretű. Van egy nagyon kompakt kis városmagja, a külvárosokat pedig földszintes családi házak alkotják, nagyon szellősen elhelyezve. A város közepén van egy mesterséges tó, amit egy kis patak felduzzasztásával hoztak létre. Az alábbi kép Canberrát ábrázolja madártávlatból. A kép baloldalán középen látható az ausztrál parlament épülete az ausztrál zászlóval a tetején.
Mint írtam, Canberrában még mindig elég sok egykori egyetemi ismerősöm él. Ráadásul mindannyiunknak egy időben jutott eszünkbe a családalapítás, így mindenhol volt egy 2-3 éves gyerek. Benjámin nagyon élvezte, hogy ismét gyerekek között van. Egy volt lakótársamnál James-nél laktunk. Neki is van családja, a kislányuk Tara 3 éves volt júliusban. Benjáminnal nagyon összebarátkoztak.Canberrába 11-én csütörtökön éjjel érkeztünk. Az időjárással sehol sincs szerencsénk. Perthben szerdán még szakadt az eső (ami decemberben nagyon szokatlan), és csütörtöktől kezdődött a jó idő. Canberrában viszont csütörtökig volt napos idő, pénteken pedig egész nap esett. A pénteki napot én az egyetemen töltöttem. A volt kollégáim meghívtak ebédelni, utána pedig tartottam egy előadást. Jutkáék a gyerekekkel ezalatt Tara óvodájában voltak karácsonyi ünnepségen. Én csak a végére értem oda, állítólag a gyerekek nagyon élvezték. Itt nem volt mikulás, túl sok a nem keresztény gyerek, ráadásul az óvónők szerint a gyerekek megijednek a mikulástól. Mint a korábbi posztban írtam, ez igaz.
Volt viszont arcfestés. Benjámin ragaszkodott hozzá, hogy ő elefántot kér az arcára, a nő pedig hősiesen megpróbálta. Ez lett az eredmény.
Jameséknél a gyerekek nagyon jól érezték magukat, főleg mert a lakás tele volt játékkal, és ezek a játékok újak voltak. Ha lehetett, a gyerekek együtt ettek egy kis asztalnál.
Együtt pisiltek.
A teraszon pedig nagyot lehetett játszani.
És végre kádban fürödtek. Nálunk ugyanis csak egy műanyag lavór van.
Benjámin és Tara nagyon összebarátkoztak a nyelvi nehézségek ellenére. A kép a tóparton készült szombat délután. A gyerek öltözéke mutatja, hogy mennyire hűvös volt (jó tudom, még mindig sokkal melegebb mint otthon, csak közben dühítő volt, hogy Perthben 30 fok körül járt a hőmérséklet).
Canberrában elég sokat programoztunk. Béreltünk egy autót, így tudtunk mindenfelé menni. Több vacsorameghívásnak is eleget tettünk. Szombaton a volt témavezetőmnél Mike-nál voltunk, vasárnap egy volt diáktársamnál Julie-nál, aki egy berlini kitérő után ismét az egyetemen dolgozik és van egy 3 éves lánya. Kedden pedig volt irodatársam Zoltán Bacskai (ejtsd: Bákszkáj) és családja (két gyerek 1/2 és 2+1/2 évesek) láttak minket vendégül. Zoltán magyar neve ellenére Papua-Új Guineán született és egy szót sem beszél magyarul. Az apja persze magyar. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek nagyon élvezték, hogy mindenhol gyerektársaság, és persze mindenhol ki lehetett próbálni egy rakás új ismeretlen játékot.A kedden én ismét az egyetemen voltam, Jutkáék pedig elvitték a gyerekeket az állatkertbe. A látogatás egy részére kaptak egy kisérőt is egy malac személyében.
Állatkert után pedig értem jöttek az egyetemre. Íme néhány kép a kampuszról.
Szerdán egy közeli nemzeti parkban voltunk, ahol sok-sok állatot lehetett látni. A koalák sajnos elbújtak, de azért láttunk egy emut
és sok-sok kengurut.
Csütörtökön délelőtt egy makettvárosba mentünk. Főleg angol épületek makettjei vannak kiállítva, de a nemzetközi részen más országok is láthatók.
Köztük Magyarország.
Csütörtök este jöttünk vissza Perthbe egy Adelaide-i átszállással. A gyerekek nagyon élvezték az utazást, Benjámin még napokkal később is emlegette, hogy menjünk vissza Canberrába.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)