Barczy család Lisszabonban – 2. fejezet

Megint eltelt két nagyon eseménydús nap. A tegnap (péntek) délelőttöt valóban az Óceánáriumban töltöttük, nagyon szép volt, mindenki nagyon élvezte. Középen egy óriási tartályban láthattuk az „óceánt”, cápákkal, és teljes élővilággal. Körös körül pedig mindenféle termeken járhattuk végig a föld érdekes élőhelyeit, pl volt párás őserdő, meg minden óceánról egy különterem, folyópart, vízesés. A képek önmagukért beszélnek. További állatos képeket majd töltünk fel a picasara.

Délután itthon óriási alvást csaptak a gyerekek, fél 5-ig aludtak, így:

Én addig kicsit felfedeztem a környéket, meg bevásároltam. Nagyon tetszik, hogy mindenhol friss halat árulnak, még a szupermarketben is (tőkehal a képen). A bevásárlókosarat meg kereken lehet húzni, mint azokat a piaci utánfutó kiskocsikat (ez a kp majd a picasán, nem sikerült ide).

A maratoni alvás után szülinapi készülődés kezdődött, ugyanis Jutkának szülinapja volt tegnap. Én sütöttem előre bekevert sütit, Csaba meg vett egyet egy cukrászdában. Így néztek ki:

Koraeste megünnepeltük Jutkát, Csabától nagyon gáláns ajándékot kapott, egy iPhonet! A reakciókat láthatjátok.

A mi ajándékunk az volt, hogy kapnak egy szabad estét, mi lefektetjük mind a négy gyereket. És valóban el is mentek 8 körül mulatni, vacsoráztak Alfamában, és Fadot is majdnem hallgattak. De ezt majd Jutka elmeséli ha akarja. Nálunk a 4 gyerek nagyüzemű fördetése és pizsamába öltöztetése nagyon flottul ment, majd amikor 4 mesét próbáltunk abszolválni az ágyunkon, akkor minden szétcsúszott. A gyerekek felvidultak és némelyek rendetlenkedni kezdtek. A Schneider gyerekek mindig más követeltek, mint aki bent volt náluk vagy aki a lakásban volt, Maszat mesetévézni is akart, meg pont azt a könyvet olvasni, ami szőrén-szálán eltűnt. Közben a saját gyerekeinknek nem találtuk a gyógyszereikhez kellő dolgokat, és amikor még 3 gyerek ágyban ébren volt, csak Alice kómázott már, beütött az ultimate pech: a mosogatógép és a fürdő fűtése összefogva levágták a biztosítékot és vaksötét lett. Úgy éreztük, ennél már nem lehet nagyobb káosz, ennél már jobb lehet, és legközelebb meggondoljuk, miket vállalunk be. De aztán Jutka távvezérlésével meglett a főkapcsoló és Gergő minden gyerekhez beküldte az álommanót is és szépen elsimult minden. Azért a nagy arcunk, hogy „4 gyerek sem lehet akadály” erősen halványult... Mi mint a vert sereg kidőltünk. De Jutkáék jól érezték magukat, és nagyon rájuk fért már egy gyerekmentes este.

Ma jó sokáig aludtunk, aztán igazi lustálkodós, rajzfilmnézős, friss croissantos szombat reggelt tartottunk. Majdnem fél 11-kor indultunk el a Belém negyedbe, a csapat fele metróval és vonattal, a másik fele Mariska vezetésével a Hondával. Láttuk a Felfedezők emlékművét,

a séta alatt ebédeltünk egy helyen, aztán a Belém toronyba mentünk, ennek a tetejére fel is másztunk.

Majd amikor a kicsik már bealudtak a babakocsikban, megnéztük a Szent Jeromos-kolostort

és beültünk egy portugál nevezetességet (Pastelt) enni egy lisszaboni nevezetes helyen (Pastéis de Belém). Ilyen a hely:

és ilyen a süti (és nagyon finom):

Ez igazán nagy, egész napos kirándulás volt, majdnem 5 volt, mire hazaértünk. És csak akkor esett, amikor épp bementünk valahová meg amikor hazajöttünk. Ma rengeteg csempét láttunk megint a házakon, és a Manuel-stílust már álmunkban is vágjuk.

Most csaba tintahalat főz nekünk, a gyerekek meg nagyon játszanak.

Holnap, ha nem zuhog, Dóri barátnőm mamája jön értünk, ő aszt hiszem a gazdasági főkonzul itt, és megyünk az óceánpartra. Írjatok!