Basszus:)

Ez az egész történet 2 hete hétvégén történt, mostanáig győzködtem magam, hogy ezt tulajdonképpen meg kell írni ide... De most úgy döntöttem, hogy igen:)
Szóval szombat délután elindultunk Budakalászra a nagybátyámékhoz, megünnepelni a szülinapját. Az ajándékot, amit az anyu és a nagypapám közösen adtak, az anyu vette meg, itt a Leonardo boltban, a Pannónia utcában, és mivel elég nagy volt, inkább ide hozta. És hát nekünk csak annyi lett volna a dolgunk, hogy amikor elindultunk, akkor betegyük az autóba. Na, hát ezt persze elfelejtettük... Már Budán voltunk, de még szerencsére az Árpád híd előtt, amikor nekem ez eszembe jutott, és hirtelen közöltem, hogy "basszus", amiből persze az anyunak és a Marcinak rögtön leesett, hogy mi történt, Léna viszont csak röhögve ismételgette, hogy "battusz, battusz". De aztán másra terelődött a szó, átmentünk a Dunán, és az fontosabb volt.
Nagybátyáméknál nagyot vacsiztunk, majd tortázás közben Léna kapott egy kis frissen a kertből szedett cseresznyét. Én persze magoztam, mert bár ki tudja köpni a magot, sokkal egyszerűbb velem magoztatni. Mármint neki egyszerűbb... És egy fél cseresznye leesett a földre, mire Léna rezzenéstelen arccal közölte: "battusz"... Persze nekem esett le először, hogy mit is mond, és elkezdtem röhögni... Aztán szép lassan az egész társaság, összesen 10 felnőtt... Léna meg csak ismételgette boldogan... Mi meg tudtuk, hogy ilyenkor pont, hogy nevetni nem szabadna, de hát ezt sajnos könnyebb mondani, mint megcsinálni...
Hát ennyi... Azóta mondta még egyszer-kétszer, de akkor már sikerült lebeszélnünk róla...