A zovi és mi

Sziasztok!

Először is szia Maja!
Ha valaki hezitált azon, hogy jó vagy rossz dolog is az, ha valakinek testvére van, az feltétlenül nézze meg Léna és Maja blogján az első találkozásukat, olyan megható - mi nem egyszer néztük meg... :-) Szerintem nem lesz semmi gond vagy tesóféltékenység - ezt kívánom!

Már rég ígérem Jutkáéknak, hogy írok, mi volt az ovis beszoktatással.
Sajnos az egész sokkal nehezebb volt, mint azt előre gondoltuk. Eddig talán a legnehezebb feladat volt szülői pályafutásom alatt, néha fizikailag is rosszul voltam tőle.
Hanna már a nyáron pontosan tudta, mi vár rá, sokat beszéltünk róla, legalább 3 mesekönyvet vettünk, ami oviról szól, elmentünk megnézni, együtt vásároltuk be a csomagot és választottuk ki a benti ruhákat, nagyon nagy kedvvel készült rá. És azt is megbeszéltük, hogy gyerekekkel meg az óvónénikkel lesz, ezt is tudta, csak biztos nem tudta elképzelni, hogy mi nem leszünk ott.
Az első napok jól is mentek, itt egy kép az első napi indulásról, búcsúzkodásról.

Az első napok nagyon reménytelik voltak, persze amíg első nap ott voltam, az olyan volt, mint egy tök jó játszóház, naná, hogy tetszett neki. Aztán a következő nap elmentem az udvarról, és oda mentem vissza, ügyes volt, elengedett. Harmadik nap is ebéd előtt mentem, de már a terembe. Negyedik nap már egyedül ebédelt. Aznap volt először nagyobb sírás, mert reggel már hamar elmentem, kb fél órával az odaérkezésünk után. Pénteken óriási sírás, na, akkor én is kint elsírtam magam, pedig azt hittem, ezt én meg fogom úszni, mert annyira bízom az óvónénikben, annyira helyesek, jó a hely, szóval alapból nincs ellenérzésem. Tényleg, mindent a gyerek tempója szerint javasoltak, profik, tapasztalt és 20 éve összeszokott páros, mégis nagyon szeretgetősek, szóval piszok mázli.
A második hét aztán nagyon nehéz volt. Sok sírás, elinduláskor, bent, és bár vágyott arra, hogy ott aludjon, még toltuk ezt a dolgot, amíg minden más jobban megy. A hét közepén aludt ott először, és nagyjából akkortól Gergő viszi. Kb két két szorongás következett, alig aludt, itthon is nehezen aludt el (du és este is), a parkban ha nem látott 1 méteres körzetben (pl Samu után futottam), hangosan bömbölt. Ezt az oviban is megcsinálta az udvaron, ha nem látta az óvónéniket. Ez jó, már hozzájuk is kötődik.

Már lassan mindenki beszokott a kiscsoportosok közül, csak az én kis érzékeny kislányom sírta el magát napjában 5x váratlanul és virrasztotta végig az alvást. Ugyanakkor hihetetlen, hogy itthon meg olyan nagy hévvel, örömmel mesélt mindent. A könyörgő duma sem az volt, hogy "nem akarok óvodába menni", hanem az, hogy "nem akarom, hogy elmenj". Ő akart menni, csak éppen velünk. Én nagyon odavoltam, hogy ez kínzás, de mindenki, aki ért hozzá, vagy aki átesett rajta, azt mondta, mindez normális, ő egy érzékeny gyerek, aki jól kötődik hozzánk. Plusz rögtön leesett neki mi a pálya, így állítólag jobb, mint ha később. És amitől a tudorok szerinte meg kell ijedni, azok nem következtek be, pl nem pisilt be, nem visszatérően beteg egyelőre, stb. szóval kitartottunk.
Ildi néni a második hét péntekjén azt mondta, szerinte túl hosszú ez Hannának. Miért nem tartunk rövid napokat, pl hétfőn és pénteken jöjjünk érte ebéd után. Ezt rögtön hétfőn ki is próbáltuk, és az egész délutánt kettesben töltöttem vele, Samu Borizott. Ettől a két dologtól valahogy megkönnyebbült. Este sutyorogtunk az ágyánál, és akkor azt mondta, másnap nem fog sírni, és csak alvás után menjek érte. Éreztük, most átbillent benne valami. Tényleg nem sírt. Gergő minden reggel felhív, amikor otthagyta. Eleinte elég megrendült volt a hangja, aztán ezen a bizonyos másnapon ezzel hívott fel: óvodás lett a lányunk. Azóta szívesen jár, persze elváláskor görbül lefelé a szája, de amikor az óvodaablakból integet ki, ahogy elmegy Gergő az utcán, ott már majdnem mindig mosolyog.
Hát dióhéban ennyi. Bocs, ha túl részletes lett. Szerintem jó úton haladunk.
Miska is jön novembertől a csoportunkba, ha minden igaz. De legalábbis van nálunk helye, ez azért tök jó.

És még egy valami, egész más téma, csak Pozsonyi Kisvendéglő rajongóknak: megnyílt a Kispozsonyi, ugyanők főznek, csak elviteles-étkezdés hely, a volt New York kocsma helyén, a Pannónia legeslegelején. Iszonyú finom, és kb 590 Ft egy főétel. Asszem leszokom lassan a mindennapi főzésről... Mindenkinek szívből ajánlom, aki nemegy messzi földrészen lakik :-)
(az előbbiről: http://ujlipotvaros.blogter.hu/?post_id=2838)

És Jakabnak, Panninak hogy ment? Maszat mikor kezd? Írtok valamit erről?

Flóra
aki mostmár hivatalosan is anyuka lett, nem csak maszekol :-)

Új arc

2008. szeptember 26-án 22:34-kor megszületett Kenyeres Maja.

Paraméterek: 3150 g, 58 cm. Mindenki jól van.

Na így néz ki.

Ezt a rucit biztos nem tőletek kaptuk.

Nem, holnap még nem visszük a parkba.

itt a tél

2 hete, de én úgy érzem már hónapok óta beköszöntött a tél. ha lemgyünk a parkba nincs senki, hideg van és esik...
Benedek hallani sem akar óvodáról, de még a megszokott zenebölcsit és tornát sem tudjuk pillanatnyilag átvinni, ha pedig meghallja , hogy hívni akarom katinénit sikítófrászt kap. Túl jól érzi magát itthon, kicsit aggódom benedek szocializációját illetően. Ma elvittem úszni, új emberek új arcok, gondoltam én, és ki mással találkoztunk, Miska... Szonja... :)
...és három éves...

...és biciklizik... ( bocsi ennyit egyszerűen alapvető szükségletem hogy kielégüljön anyai büszkeségem ) tekintve hogy egyévesen még megmozdulni sem akart...

sokat beszél Maszatról és nem fér a fejébe, hogy lehet az hogy ti már nem itt laktok...
skype-hoz még mindig nincs mikrofon de igyekszem..

Streetview

Itt lakunk, a lepcso mellett balra, a fak mogott van a bejarati ajtonk. Ha tovabbmentek a Kanimbla Roadon Del fele, akkor velunk szemben kb 3 hazzal arrebb van a fonokomek haza, amelyik elott egy Saab es egy Merci parkol. A Mercit szoktuk kolcsonkapni.


View Larger Map

Ott

Már a hétköznapokat éljük itt. Csaba reggel 9 előtt elmegy dolgozni, mi meg ha jó idő van mosás után egy parkba. A hétvégén próbálunk kicsit messzebb is elmenni. A múlt héten vasárnap kicsit esős volt, így elmentünk a galéria játszóházába. Nagyon jó kis hely, Alice is nagyon élvezte a játékokat és a tükröket. A nagyobbaknak már művészeti oktató könyvek is vannak. Maszat maradt az építőkockáknál.


Maszatból okulva, úgy döntöttünk, hogy nem lehet elég hamar elkezdeni, Alice minden este bilibe pisil. Na jó, játéknak indult, egyszer fürdés előtt míg készült a vize ráraktuk a bilire, és utána láttuk, hogy belepisilt. Azóta rendszeresítettük, és valószinüleg a hidegnek köszönhetően működik.
Biciklijeink száma konstans egy. 1 hete kaptam egy biciklit, ami elég rozsdás volt, de a Csaba mondta 4 hónapot kibír. Hát ez már nem fog kiderülni, mert aznap mikor Maszat megkapta a bicikliét, az enyém eltűnt. Nincs szerencsénk a biciklikkel. Vettünk 3 lakatot, majd mindent lelakatolunk.

Nagyon jó kis bicikli Maszaté, csak mint egy kis ördög visítozva száguldozik az utcán. A tolókar arra jó, hogy ott beleszólhatunk a kormányzásba. Tolni nem kell, általában nekünk kell utána futnunk.
Volt már kicsit szebb idő is, és kiültünk délután játszani a bejárat előtt lévő asztalhoz.

Vasárnap délelőtt mocsok idő volt, így a lakásban ragadtunk. Délutánra kisütött a nap, csak azt nem konstatáltuk míg el nem indultunk, hogy nagyon fúj a szél és hideg van. Azért elbuszoztunk az óceánhoz, ami 20 perc innen. Nagyon szép volt, bár sajnos szétfagytunk.

Sál híján, befogtam a pátiszokat.
Az óceánnál is nagyon jó kis játszóterek vannak. Egy könyvet kéne lassan írnunk, a világ játszóterei címmel.
Itt ilyen a bébi hinta. Szerencsére Alice már bele tud ülni.

Ez itt a 10 percre lévő játszótér. Ma volt még ott 2 orosz gyerek, akik az anyukával oroszul, de egymás közt már angolul beszéltek. Mi már fel voltunk szerelkezve homokozó készlettel.
A kis parkig elmerészkedtünk úgy, hogy Maszat jött a babakocsi mellett biciklivel. Hát nem egyszerű, de lassan belejövünk mindketten. Szerencsére csak egy forgalmas úton kell átmenni hozzá.
Szeretnénk otthoni híreket is hallani, kinek milyen az óvoda, bölcsőde!

Végre van internet, kicsit másképp

Beírom újra a múltkori bejegyzést, többen mondták nem tudják elolvasni, valami kódolási hiba lehet. Egy két dolgot belertam, ami azóta változott, tessék újra elolvasni :)
Végre van internet itthon. Igaz mobil internet ami hagy kivetni valót, rendszeresen kidob, de legalább van.
Akkor a képek
Ez még Pesten készült a reptéren. Sikerült leredukálnunk a csomagokat, így nem kellett túlsúlyt fizetnünk!

A gyerekek nagyon jól bírták az utazást, Alice nagyon élvezte a dobozát a repülőn. Maszat Szingapúrban a reptéren elaludt, rosszúl viselte mikor felébresztettük, kijelentette, hogy ő nem akar több repülőre felszállni.

Mint már írtam két parkot fedeztem fel eddig, ez az a mi a Kings parkban van. Sajnos a mászókák nagyobbaknak valók, de Maszatot nem nagyon zavarja. Sokan járnak ide piknikezni.


Azért a helyiek is megjárják a madarakkal, itt épp valakinek az ebédjét csomagolta ki ez a kedves madár. A fénykép után azért elkergettem a madarat.

Ebben a házban van a lakásunk. Egész jó kis lakás, 2 hálószobával. A földszinten van, így a konyhaajtón át egy kis udvarra jutunk, amit mi be szoktunk lakni, bár Alice mindent megeszik amit ott talál, előszeretettel a kavicsokat. A szomszédok gondolom ezt kicsit furcsálják, hogy mi sokat vagyunk ott kint, főleg mikor hangosan hallgatjuk és hozzá énekeljük, hogy "Nézz mélyen a szemembe, tedd a kezed a farzsebembe, hajolj bele a hajamba, dúdold bele, hogy La Bamba!" Ez Maszat kedvence most :)





Itt Maszat matraca még a mi hállónkban van. Úgy terveztük, amíg ilyen hideg (8 fok fűtés nélkül) van esténkét, a gyerekek velünk alszanak egy szobában, de tegnap Maszat a gyerekszobába akart aludni, így ő már most átköltözött.
A következő projekt egy ilyen beszerzése, amit azóta meg is rendeltünk, remélem a jövőhéten meg is kapjuk :)
Itt nagyon jól lehet biciklizni, kicsit kinyílna tőle a környék. Én már kaptam is egy biciklit, ami elég rozsdás, de Csaba azt mondja 4 hónapot kibír, addig se baj ha ázik, amit mostanában már párszor megtett.
Ami nagyon jó, hogy Maszat itt alszik délután. Így délutánonként van 2-3 őrám, amikor én is aludni szoktam, vagy a bloggal szórakozok. Alice hamarabb felébred, de jól elücsörög az ágyában újját szopizva.
Sajnos pár napja megjött az eső. Ez itt ilyenkor teljesen természetes, az elején volt szerencsénk az idővel. Nem esik sokat egyszerre, csak pont annyi ideig míg mind a két gyereket felöltöztetem esőcuccba, majd kisüt a nap is lehet levetkőzni és ezt így folytatjuk végig a séta alatt.
A mosásokat nagyon meg kell szervezni. Itt is csak az udvarra lehet teregetni, a lakásban esélye sincs a ruháknak, hogy megszáradjanak. Több mosás megázott közben míg száradt, vagy volt, hogy gyorsan 3x is mostam egymás után mert volt egy napos nap.
Szerdán járunk Maszattal egy Montessori foglalkozásra. Kettesben megyünk busszal. Első alkalommal a vezetőnek szóltam hol szeretnénk leszállni, majd letett ott a ház elött amilyen házszámot mondtam. Persze az ovi nem ott volt, de aztán pár járókelővel való társalgás után megtaláltuk. A foglalkozások egész jók. Ez teljesen önkéntes, ami látszik is, kicsit amatőr. Mindenki csinálja, ahogy gpndolja. Elvileg fél 10kor kezdődne, nekünk a busz úgy megy, hogy ott vagyunk kicsit hamarabb, eddig mind két alkalommal sokat kellett a többiekre várni, így kaptam egy kódot, hogy be tudjunk menni a terembe. Maszat élvezi, a legutóbbi alkalommal már átszott is egy kicsit a többi gyerekkel, bár ez ennél a Montessorinál nem jellemző, itt mindenki magában játszik, választ magának játékot.
Van tízórai is, mindenki visz valamit enni. Ilyenkor az anyukák is leűlnek trécselni. Persze itt is ugyan azok a témák ilyenkor mint otthon, mit adnak a gyereknek enni, mennyit alszik... Ebbe még nem folytam bele, majd legközelebb. Ez alatt Csaba van Alicével, sétálnak, elintézték a netet.

Hát ennyi, majd jönnek nemsokára friss képek

Búcsúvacsi

Már nem most volt, de most végre írok róla!

Szóval Jutkáék szombaton indultak Ausztráliába, előtte csütörtökön volt nálunk vacsi, amit ezennek hagyomásnyosnak is kikiállthatunk. Bár az előző spontán volt, ez már nem annyira. Itt voltak Jutkáék, Zsuzsiék és Flóráék, 8 felnőtt és 6 gyerek. Mindenki hozott valamit, aminek következtében alig fértünk el az asztalon, és nekünk még napokig nem kellett vásárolnunk...
A hely kicsit kevés lett, így néhányan kiszorultak a nagy asztaltól, de ez asszem őket nem zavarta:

A gyerekek persze hamarabb laktak jól és/vagy unták meg az asztalnál ülést, de meglepően sokáig veszekedés nélkül eljátszottak, és hagytak minket dumálni-enni.
Aztán persze előkerült néhány bűvös kocka, lett volna elég kb mindenkinek, de hát persze az nem jó, mindenkinek ugyanaz kellett... Ismerős, ugye?
Mielőtt mindenki elment volna, még gyorsan Jutkáékra sóztam egy adag nyári ruhát, mert hát ott most ugye nyár van, a társaság így átvonult a hálóba:


Jó volt, már készülünk a januári vacsira, ha mással nem, egy-két extra szék mindig jól jön:)