Vasárnap kora reggel Csaba kollegája Viktor elvitt minket Inhotimba. Ez egy kortárs művészeti park 60 km-re Belo Horizontétól. Oda felé többször megbántam, hogy elfogadtuk a vezetést, komolyan féltünk útközben. Csoda, hogy Viktor kocsiján csak pár horpadás van csak, elég ijesztően vezet. Ezek szerint viszont a brazilok tudnak vezetni. Kétszer kellett megállni útközben, a gyerekek rosszul lettek és hát nekem is jól jött. Aztán gyorsan kiderült, megérte az utazás. Ez egy óriási botanikus kert, tele galériákkal, installációkkal. A honlapjuk: inhotim
Beni már útközben kitalálta, hogy meg akarja keresni azt az állatot amit sokat hallunk, ciripel, zümmög. A neve Zizi lett és így néz ki:
Kb 8cm-es és komoly hangot ad ki.
Pár kép a parkról. A gyerekek lelkesen mászókáztak az óriás fákból
faragott padokon.
Hét órát voltunk a parkban, szinte nyitástól zárásig, de még rengeteg dolog kimaradt. Ide vissza fogunk járni, de már saját kocsival.
Hétfőn volt a gyerekek felvételije az iskolába. Beni nagyon lelkes volt, Alice eleinte nem nagyon akart kommunikálni. Igazán kedvesek voltak velünk a tanárok, szimpatikus hely. Kedden elmentünk egy beszélgetésre még az iskolába majd közölték, szeretettel látják ott a gyerekeket. Az iskola honlapja:
Egy mangófa az úton.
Másnap megnéztünk még egy iskolát, hogy megnyugodjunk nem kapkodtuk el a döntésünket. Ezt is Csaba kollegái ajánlották. Szerencsére egyöntetűen a majmos iskolára szavaztunk.
És a mai nap sikerélménye, sikerült bejelentkeznünk a rendőrségen. Reggel 7-re kellet odamenni, majd 1,5 órás sorban ülés után egy rövidke 1,5 órás ügyintézés, fénykép, ujjlenyomat és meg is kaptuk az ideiglenes személyinket vagy valami ilyesmit. A véglegeset 6 hónapon belül küldik. Hogy mi tart ennyi ideig azt nem tudom, talán felmérik, nem gondoljuk e meg magunkat a letelepedéssel kapcsolatban.
A rendőrség után sétáltunk egy kicsit a városban. Szegény Alice elég rosszul bírja a meleget, nem lelkesedik a sétákért.
Praca de Liberdade, ide még egyszer sötétben is el kell menni, a karácsonyi világítást nagyon dicsérik.
És legyen megint egy lista pár dologról ami itt másmilyen mint Európában.
A wc ülőkék párnázottak és nem szabad a wc papírt a csészébe dobni, mellé kell egy szemetesbe. Nekem ez nagyon idegen így mi még ezt nem tesszük, várjuk mikor dugul el a rendszer.
Mindegyik buszon ül egy kalauz, nála kell fizetni és akkor átenged egy forgókeréken. Alicének ingyenes így ő vagy átbújik a kerék alatt vagy át kell emelni.
Hiába Brazília a kávé hazája, itt erős kávét nem annyira látok. Filteres kávé viszont sok helyen ingyen van. Sajnos ilyen helyeken tejet már nem adnak hozzá.
Nagyon elterjedtek a kilós éttermek. Svédasztalos megoldás, ahol aztán leméreted az ételt amit választottál. Találtunk a környéken egy barátságos megfizethető helyet, így oda járunk. A konyhánk sajnos nem igazán alkalmas a főzésre, és erre az átmeneti időszakra nem is nagyon érdemes felszerelni.
Folyt köv...
