Búcsúvacsi

Már nem most volt, de most végre írok róla!

Szóval Jutkáék szombaton indultak Ausztráliába, előtte csütörtökön volt nálunk vacsi, amit ezennek hagyomásnyosnak is kikiállthatunk. Bár az előző spontán volt, ez már nem annyira. Itt voltak Jutkáék, Zsuzsiék és Flóráék, 8 felnőtt és 6 gyerek. Mindenki hozott valamit, aminek következtében alig fértünk el az asztalon, és nekünk még napokig nem kellett vásárolnunk...
A hely kicsit kevés lett, így néhányan kiszorultak a nagy asztaltól, de ez asszem őket nem zavarta:

A gyerekek persze hamarabb laktak jól és/vagy unták meg az asztalnál ülést, de meglepően sokáig veszekedés nélkül eljátszottak, és hagytak minket dumálni-enni.
Aztán persze előkerült néhány bűvös kocka, lett volna elég kb mindenkinek, de hát persze az nem jó, mindenkinek ugyanaz kellett... Ismerős, ugye?
Mielőtt mindenki elment volna, még gyorsan Jutkáékra sóztam egy adag nyári ruhát, mert hát ott most ugye nyár van, a társaság így átvonult a hálóba:


Jó volt, már készülünk a januári vacsira, ha mással nem, egy-két extra szék mindig jól jön:)

Perth

Sziasztok
Még mindig nincs otthon net, így most az egyetemről írok, bejöttünk Csabához ebédelni. Gyerekek lassan átállnak az itteni időre, tek. Tegnap este nem ébredtek.Nagy szenvedések voltak az éjszakák. Jó itt, az idő is kellemes, csak éjjel van hideg, és ugye a lakásban nincs fűtés. A madarakat kell megszoknom, nagy sirályos és óriási fekete madarak vannak, amik a kajáért mindenre képesek. Egyszer el is üldöztek minket, az ebédünk áldozatul is esett. Voltunk már az Ikeában nagybevásárláson. Csaba fönöke egyik reggel bekopogott, hogy itt van a sluszkulcsa, neki nem kell a kocsi 3 napig. Így azzal mentünk vásárolni. Egy félautomata mercédesz, itt meg ugye folrdított vezetés van. Míg a Csaba dolgozik, mi a környéken a parkokat térképezzük fel. 2-t találtunk, de mindegyik fél óra séta.
Ennyit röviden. Majd készítünk képeket is

Változások Nyara

Ezen a nyáron minden megváltozott, ami csak megváltozhatott a gyerekeink körül.

A NYÁR ELEJÉN

Samu egy mindent megfigyelő, szinte még kisbaba, aki egyfolytában halandzsázik. Feláll és halad a bútorok mentén, és ha nagyon megerőlteti magát, 1-2 lépést tesz, de inkább csak véletlenül. Ahogy az Eszter fogalmazott, „sérült terminátor” járásban. Épp kibújt néhány első metszőfoga. Elég rosszul eszik, bele kell imádkozni a kaját. Egy igazi cicista. Éjjelente 3-4x kel. Ragyog, ha Hanna vele foglalkozik. A parkban általában hintázik vagy ül a homokban.

Hanna egy pelenkás bajkeverő. Hallani sem akar arról, hogy ennek egyszer vége szakadjon (és, igen, persze ezt is túlizgultam). Idegeneknek nem igazán mer köszönni, ilyenkor inkább a szoknyám mögé bújik. Öltöztetni és vetkőztetni kell. Csak nadrágot hajlandó felvenni, semmi lányosat (talán Samu miatt lehetett ez is?). Már nagyban barátnőzik, de a játékok még kevés ideig kötik le.

A NYÁR VÉGÉN

Samu egy igazi kisfiú. Autós-traktoros könyveket nézeget, szalad, alig bírjuk elkapni, már van 20-30 egymástól megkülönböztethető szava (jó, ti még nem értenétek - csak a NEM és a KAKAÓ tiszta.). Rengeteget eszik, és bár nem rajta múlt, de már nem szopik (igazából kiderült, már nem is nagyon tudja, hogy is volt az). Amióta így van, lényegében átalussza az éjszakákat. Viszont rengeteget eszik, mindent megkíván az asztalról és a nővérét kétszer lekőrözi. Ehhez próbál felzárkózni a fogazata is: van már három és fél őrlőfoga. Hannával komoly vitáik, veszekedéseik (visításiversenyük) van tárgyakon. Már igazi testvér lett, nem hagyja magát. A parkban gyengébb idegzetűeknek nem való, amit csinál. Létrán fel, csúszdán le, rosszabb esetben szaladva.

Hanna szobatiszta! A 3. születésnapja után 4 nappal, a 0-ról a 100%-ra állt át kettő nap leforgása alatt. Azóta még egy kósza becsurgás sem volt. A szomszéd nénikkel és az járókelőkkel szívélyesen elbeszélget. Egyedül öltözik, vetkőzik, cipőt húz, bilizik, kitöröl, vécét lehúz. Biciklizik. A ló túloldalára estünk át: szinte mindig kisruhában vagy szoknyában látható. Hosszan kirakósozik vagy odafigyelve társasozik.Azt hiszem, megérett az óvodára (na, ezt majd jövő héten meglátjuk) Ja! És egyedül mesél Samunak, itt van egy:

Hanna esti meséje Samunak

2008. augusztus 21.

(énekelve) A Hanna meg a Samu meg a Barabás Szonja meg a Léna meg a meg a meg a kicsi Sári elmennek a Szent István parkba. Ott találkoznak a Régner Szonjával meg más sok baráttal. A Hanna rögtön odaszalad a Régner Szonjához és egy nagyot játszanak együtt. Szeptemberben megyünk az óvodába! Apa és Anya bevitték Mátét és Lilit az óvodába. Sziasztok! Sziasztok óvó nénik!

Visszaolvasva igazi dicsekvős anyuka szöveg lett. Ne vegyétek annak, légyszi, csak tényleg olyan hihetetlen, hogy mindez 3 hónap leforgása alatt történt. Ezek tényleg ugyanazok a gyerekek?

Sziasztok, írjatok,

Flóra

Sziasztok!

Szerencsesen megjottunk, minden rendben, csak az otthoni internetet meg nem inteztuk el, igy csak roviden irok. A gyerekek jol birtak az utazast, bar a vegere halalosan elfaradtak. Meg nem alltunk at teljesen az itteni idozonara, igy az ejjeli alvas meg nem teljesen problemamentes.

Holnap otthon

Mar majdnem teljesen ossze vagyunk pakolva (de 10 ora, azaz 23 ora a repulo indulasaig). Varjuk a Timieket es a dobozokat elvisszuk egy raktarba. A Hondat delutan beviszem az intezeti garazsba, ott var majd rank januarban. Holnap mar otthon, azaz Pesten. Delutan park? A szokasos magyar telefonokon elerhetok leszunk. Az utazas egy szakasza lezarult, tanulsagos 3 honap all mogottunk.

Csak egy kis színes olvasni való, ha még nem hallottatok volna róla: http://www.sg.hu/cikkek/61769/felmillio_olcso_laptop_a_portugal_iskolakban

Jó kilátások Maszatéknak, ha addig még kint lesztek
pusz
J.